Kárpátaljai évfolyamtársammal nosztalgiáztunk egy kicsit. Ő küldte ezt a videót. Nem emlékszem pontosan az egész filmre, talán csak részleteket láttam belőle. De a végén úgy sírtam, mint egy gyerek. Mint amikor 8 évesen este elolvastam a Mumu-t és sokáig áztattam a párnát. Ezek a mesék... kikerülik azt a sok korlátot, amit felépítünk, magát a felnőttséget, megtanítanak sírni. És még valamit adnak. Nem tudom szavakkal megnevezni, de valami jó.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése